Az elmúlt egy év nem a szabadságról, nem a nyaralásról szólt, de talán az idei évben már bátrabban gyűjthetünk élményeket a négy falon túl is. Külföldre természetesen én is vágyom, vonz egy mediterrán kis utca, egy krémes olasz fagyi, egy csodás kilátású skót vidék vagy a nyüzsgő Szajna part, de egyenlőre még nem merészkedem a határainkon túlra. A magyarországi utazásaink is mindig jó hangulatúak és kalandosak, így várom az idei nyarat.
A Balaton és elsődlegesen is a Balaton-felvidék a legnagyobb hazai szerelem. Az idei első kiruccanásunkon is, letérve az autópályáról hangulatos községeken autóztunk át, mint Monostorapáti vagy Pula. Kapolcson keresztül vezetett az út Szigligetre, és egy mosdószünetnek köszönhetően egy provence stílusú étteremet fedezhettünk fel. A tavaly nyílt szálloda és étterem minden szeglete elrepít minket egy francia romantikus vidékre.
Na de most Szigligetről akartam írni, ami a szívem csücske. Mikor megérkeztünk az apartmanhoz és megláttam, elmerültem a panorámában, megszűnt létezni a külvilág, megállt a pesti rohanás, abbamaradtak a jövőn cikázó gondolatok, véget ért a munkahelyi stressz. Elkezdtem egész egyszerűen létezni. Megérkeztem a jelenbe. A dolgos hétköznapokban sokszor figyelmeztetnem kell magamat, hogy álljak meg, nézzek körül, vegyem észre, hogy hol vagyok, és mit csinálok, ebben segítenek a mindfullness gyakorlatok és a jóga. De amikor magától értetődően megérkezem önmagamhoz, az egészen különleges élmény.
Előttem a Balaton, rálátok a szigligeti háztetőkre, magaslik előttem a mókusokkal teli tekintélyes fenyőfa. Új nézőpontot kapok. A világ szép. A helyemen vagyok. Béke vesz körül. Mögöttem a szigligeti vár és a kis erdőben portyázó szarvasok. Esténként pedig a békák kuruttyolásra alszom el – meg a férjem horkolására. Kell ennél több?
Ha Szigligeten jársz, mindenképp látogass el a Vár alatt lévő kávézóba, a fagyijuk legendás, bár én inkább a paleo süti és a mandulatejes cappucinó kombót vetettem be (ezúton is köszönöm az endometriózisnak). Ebédre ajánlom Bakos Attila Éttermének harcsapaprikását túrós csuszával. Egy igazi nyári estére pedig a csodaszép panorámájú, Budapestről frissen Szigligetre települt Pampuska étterem remek hangulatát javaslom kipróbálni. Úgy találkozik a kitűnő vendéglátás az őzek által lakott területtel, mint az isteni túrógombóc a tejföllel. Mi órák hosszat üldögéltünk ott.
A végére hagytam a legszebb élményt. A Rókarántó utcán végigsétálva boldogan lehet irigykedni a gyönyörű házak lakóira, az utca legvége pedig egy kis kápolnával zárul, ahonnan két irányba lehet látni a Balatont
Nektek mi a kedvenc magyarországi gyöngyszemetek?
Kép: saját
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
