Hit Endometriózis Gasztrónómia

Műtét előtt állok.

Ez lesz a második laparoszkópos műtétem. Arra gondoltam, hogy talán erőt ad majd nekem, ha kiírhatom magamból az ezzel kapcsolatos érzéseimet, s talán erőt ad másnak is, aki még mindezek előtt áll és tanácstalanul keresget az interneten, hogy mi vár majd rá. Én már tudom mire számítsak, pontosan tudom, hogy nem lesz könnyű, de azt is tudom, hogy ki fogom bírni, túl leszek rajta.

Az első műtét rengeteg tanulságot tartogatott, rengeteg olyan megélést, megtapasztalást, amit más úton módon nem szerezhettem volna meg. Több lettem-e általuk? Igen. De nem árt felidézni, hogy mik is voltak ezek, így talán a második műtétet még tudatosabban, még ügyesebben tudom majd végigcsinálni. Szerencsére már évek óta leírom magamnak a gondolataimat (átgondolásoknak nevezem), amik segítenek felidézni, megérteni a történéseket. És ezáltal nyomon tudom követni a lelki fejlődésemet is.

Első műtétem utáni gondolataim: Egy hete volt a műtét, és rengeteg idő eltelt azóta, rengeteg minden történt. Az egyik legfontosabb dolog ebben az egy hétben meglepő módon a nyugalom volt, hogy kiszakadtam úgy igazán a hétköznapokból, a gondolataimból, a félelmeimből, a kételyeimből, a kérdésekből, a stresszből, a nyugtalanságból, a rohanásból. Azóta érzem igazán, mióta ezek elkezdtek szépen apránként visszakéredzkedni és én érzem minden porcikámban, hogy nem akarom, hogy a fenti negatív dolgok visszatérjenek. Érdekes módon egy nagy félelmemmel való szembenézés fájdalma és nyugalma tanított meg arra, hogy hogyan lehet nyugodtan, biztosnak, hittel telinek lenni egy teljes héten át. Azóta már van, ami idegességgel tölt el: hogy átírja a szavakat a gép, hogy kétnaponta érdeklődnek a munkahelyemről, hogy mikor megyek vissza. Tegnap nagyon megéreztem, hogy szükségem van egy kis egyedüllétre is, hogy a gondolataimat meghalljam. De nem a régi gondolataimat, hanem az újakat, amik előre visznek, amik tanulságként szolgálnak, amik megmutatják, hogy mire vagyok képes, amik legyőzték a fájdalmakat, vagy elfogadták, hogy most fáj, de mégis segítettek felkelni az ágyból a műtétet követő hat órával. Meditáltam, igyekeztem elengedni a kopogtató megszokás negatív szavait, megnyugtató zenét hallgatok.

Ez egy tulajdonképpeni újrakezdés, egy lehetőség arra, hogy jobb legyek, hogy félelmek nélküli legyek, azaz hogy hittel teli magabiztos nő legyek. Azáltal, hogy a beleim átmosásra kerültek, hogy a veséim tisztultak a sok sok folyadéktól, hogy a petefészkeimből kikerültek a félelem cisztái, egy új életre kaptam lehetőséget a Jóistentől. Lehetőségem van nyakon csípni a félelmek első próbálkozásait és azt tudom mondani, nincs szükségem rátok. Például félhetnék előre a sebek elfertőződésétől, izgulhatnék a közeli gyermekáldás miatt, stresszelhetnék minden munkahelyi telefonon, de nem szeretnék. Lehetőségem van hittel gondolkodni minden ilyen felmerülő kétely kapcsán. A döntés a kezemben van. Az egy hét békés nyugodt csönd után ugyanis tényleg meghallom előre a félelmeim gondolatait. De nem megijedek tőlük, hanem lehetőségként tekintek rájuk. Lehetőség az őszinte, belülről jövő mély hit és béke megélésére."

A hegek azóta begyógyultak, de nem tűntek el, inkább szépen megmutatják, hogy milyen bátor voltam. Most új hegek jönnek meg, amikből új erőt merítek a folytatáshoz.

Kép: erdekesportal.com