Egy személyes hangvételű poszt következik, nehéz igazán beengedni az olvasót a lelkem legmélyére, nehéz megosztani azokat a nehézségeket, amikkel küzdünk a férjemmel, nem könnyű beszélni a babára várás hosszúra nyúlt időszakáról, az endometriózis okozta lelki megpróbáltatásaimról.
Sokkal könnyebb általánosságban beszélni. Könnyebb böngészni a kutatásokat és megosztani ezen a platformon az egészséges életmód fontosságát, a vitaminok jótékony hatását. De ezek segítségével csak eltávolítom magamat a valóságtól.
És könnyebb többes számot használni, mert ha azt mondom: nekünk nehéz, nekünk fáj, mi sokan érzünk így stb, akkor egy sorsközösség mögé bújok. Fontos a sorsközösség, nagyon jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül, hogy mások is éreznek így, mint én.
Tegnap megint padlót fogtam. Egy endometriózis diagnózis, a folyamatos szembesülés a meddőség nehézségeivel, számtalan csalódás és két fájdalmas műtét után azt hittem túl vagyok a nehezén. Eleget szenvedtem, most már jöhet a jó része, és 2 év után végre teherbe fogok esni. Igen ám, de egy vérvétel szembesített a valósággal: jóval magasabb a prolaktin szintem, mint a normál érték. Persze Dr Google most is rendelt, így azt feltételezhetem, hogy ez is nehezíti a teherbe esés. Nem elég az amúgy is nehezített pálya, de még ez is. Persze tovább böngészve fedeztem fel párhuzamot az endometriózis és a megnövekedett progeszteront szint között, így lehet, hogy ezek összefüggnek és nem egy plusz nehézséget kaptam a batyumba.
Mindenesetre teregetés közben valahogy kulmináltak az érzések és elkezdtem sírni, lerogytam a földre és csak sajnáltam magam. Aztán pedig okoltam magam, biztos én tehetek róla. Biztos az az oka, hogy nem tudom kezelni a stresszt és mindent magamra veszek. Velem van a baj. Én nem működöm elég jól… Ismerős valakinek?
Mint ahogy eddig is, most is próbáltam a lehetőséget keresni ebben a helyzetben, és persze találtam is. Mert lehet, hogy most egy olyan megoldandó feladatot kaptam, amit egy endokrinológussal együttműködve meg is fogunk tudni oldani.
Nem tudom, ez még a jövő zenéje. Csak meg akartam osztani…
Mert a március az endometriózis hónapja.
Kép: saját
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
