Mindenkinek van mumusa. A mumus gyermekkorunk szörnye, ami azonnal megjelent, ahogyan lekapcsolták szüleink a villanyt. Ahogy elborította a szobát a sötétség, úgy borította el gyermeki lényünket a félelem, reszketve vártuk, hogy melyik sötét árny mögül bukkan elő a mumus.
A felnőttkori mumus előjöhet olyan helyzetek formájában, amikbe folyamatosan és kikerülhetetlenül belefutunk, mert tanítani akarnak. Vannak azok a mumusok, amiket könnyen láthatunk félelmetesnek, ijesztőnek, mert mindig megmutatják a hibáinkat és rávilágítanak a gyengeségeinkre. Lehet ilyen mumus az autóvezetés, a repülőn való utazás, a fizetésemelés kérés nehézségei, a bensőséges kommunikáció stb. A mumus mindenki saját félelmeinek megtestesítője. Neked mi a mumusod?
Nekem is számtalan mumusom van, de csak egy olyan Mumusom, akivel öröm találkozni. Ez a Mumus is rámutat a félelmeimre, gyengeségeimre, de mindezeket azért teszi, hogy fontos felismerésekre jussak általuk. Mumus időt szán rám, tanít és nevel, nem ad helyettem válaszokat, hanem engem segítve kérdez. Addig kérdez, míg ki nem bököm valódi okokat, míg meg nem találom a megfelelő utat a kereszteződéshez érkezve. Egyszerre pszichológus, életvezetési tanácsadó, coach, szervezetfejlesztő és mentálhigiénés szakember.
Bárkinek lehet nagybetűs Mumusa, aki mer segítséget kérni. Aki felismeri, hogy valahol elakadt, aki belátja saját korlátait, de éppen ezért szeretné tágítani a komfortzónája határait. A jó szakember aranyat ér. Tiniként vagy felnőttként egyaránt szükségünk lehet egy külső szemre, aki által kívülről is rátekinthetünk magunkra, és akivel felfedezhetjük önmagunk rejtett értékeit.
Merj segítséget kérni!
Kép: pixabay.com
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.