Képzelj el egy szobát, ami tele van a hosszú évtizedek történeteivel, a családtagok fényképeivel, elszáradt virágokba rejtett emlékekkel, textilekbe burkolózott fájdalommal.
Egy nő vasal. Fekete öltöny, kék ing. Ma lesz az esküvő. 20 együtt töltött év ünnepe. Az esküvő, mely ünnepli a szomorúságokon túli remény és boldogság üzenetét. Esküvő, mely egy napra feledteti a testi fájdalmak elviselhetetlen sorát. Esküvő, mely oltalmat nyújt két középkorú embernek. Csodás nyári nap van, forró a levegő. Az anyakönyvvezetőnél az örömkönnyek mellett az izzadság cseppjei is folynak le az arcokon. Estig tartó mulatság, ételek, tánc, önfeledtség. Majd ezt követik a már húsz év alatt megszokottá vált biztonságos kézfogással teli hétköznapok.
Képzelj el egy szobát, ami tele van a hosszú évtizedek történeteivel, a családtagok fényképeivel, elszáradt virágokba rejtett emlékekkel, textilekbe burkolózott fájdalommal.
Egy nő vasal. Fekete öltöny, fehér ing. Tegnap halt meg a férje. A férje, aki egy különlegesen jó ember volt, aki mindenhol segített, ahol tudott. És ott is ahol nem tudott volna, de mégis erőn felül tett másokért. Magáért vajmi keveset. Szerény ember volt, nem kért érte köszönetet. Ő adott ételt a falubeli elesetteknek, ő gondozta a falu tereit, ő tette ünnepivé a hivatal előtti parkot. Ő javította meg az elromlott dolgokat.
És ő temette el a falu halottjait is.
Most a falu temeti el őt.
Fogadott fiai kitisztítják az esküvői szép fekete cipőjét, mely élettelen lábára kerül. Kiszedik a beleragadt kavicsokat, azokat a kavicsokat, amiket még életében gyűjtött össze. Hosszú évek óta fájdalmak közepette gyűjtötte a kavicsokat, a csípőprotézis ellenére is sántított, nem volt olyan lépése, ami ne okozott volna fájdalmat neki, mégis fáradhatatlanul ment, hogy tegyen másokért. Most elment. Elment és hosszú idő óta először, végre már nem fáj neki többé a járás.
Nekünk azonban mindennél jobban fáj a hiánya. Arcunkra fagynak a vigasztalhatatlan könnyek, a könnyek, melyeket sírjára ejtünk. Bárcsak inkább újabb kavicsokat gyűjthetnénk együtt.
Pityu emlékére
Kép: Thomas Fiffer
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
