Kora reggel a csípős levegőn sétálva azon gondolkodtam, hogy miért engedem, hogy szomorú legyek nőnapon, miért hagyom, hogy a negatív gondolataimnak engedve ne érezzem magam igazán nőnek?
Ehhez megvizsgáltam, hogy számomra mivel definiálható a nő: nő az, aki képes arra, hogy anya legyen.
Nem is megyek tovább, mert ez okozza számomra a legnagyobb szomorúságot, mivel több mint két éve próbálkozom teherbe esni. Ergo, ha nem sikerült, és egy év után rám mondták, hogy meddő vagyok, akkor eddig nem voltam képes anyává válni, nem voltam képes nőként funkcionálni az én definícióm első mondata szerint. Óriási folyamatos csalódás ez önmagamban és a nőiességemben.
De a saját definícióm tovább folytatódik: Nő az, aki mindenre képes, aki havonta menstruál – gyakran kibírhatatlan fájdalmak kíséretében - , aki képes egyszerre dolgozni és házimunkát is végezni, aki képes tökéletesen helyt állni férfias szakmákban, aki képes törékeny és emberi volta ellenéri is életet adni, miután 9 hónapig saját testéből táplálta gyermekét és még azután is. Nő az, aki műtétek sorozatának is aláveti magát, csakhogy édesanya lehessen, nő az, aki ha elfárad is, másnap felkel és ellátja családját, nő az, aki reggelente órákat tölt a fürdőszobában, hogy a megfelelő sminkben léphessen utcára, de nő az is, aki smink nélkül, kócosan is vállalja sebezhetőségét. Nő az, aki fekete és, aki fehér.
A nő erős és gyenge, fáradtan is fáradhatatlan, önbizalom nélkül is gyönyörű.
Március az endometriózis hónapja.
Éljenek a nők!
És éljenek az endometriózissal küzdő nők!
Kép: dreamstime.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
