Válaszok
Számtalan kérdés fut át az agyamon napjában ezerszer. Ezek nagyrészt megválaszolatlanok maradnak, de van pár, amire a hitem diktálja a válaszokat.
Az érzéseimmel idéztem elő ezt a helyzetet? A félelmeimmel idéztem elő? Miért pont én? Alkalmatlan vagyok? Alkalmatlan a testem? Nem szeret eléggé a Jóisten? Hibás vagyok, selejtes?
Minden, de minden kérdésemre tudom, hogy NEM a válasz. Tudom! De az érzéseim gyakran mást mondanak. Az érzéseim szenvedni szeretnek, okolni, s kit okolok? Saját magamat. Pedig tudom, hogy nem kéne, és nem is mindig teszek így. Lásd reggel: mikor öröm volt bennem, remény, egy halk sóhaj: talán most!
Tudom, hogy nem vagyok hibás, tudom, hogy ez nem hiba.
Tudom, hogy ebben a nehézségben egy hatalmas lehetőség lakozik. Hogy még jobban tudjak önmagamért, önmagam miatt boldognak lenni. Vagy valami ilyesmi.
Tudom, hogy a félelmeim, a gondolataim nem rendelkeznek olyan teremtő erővel, hogy egy végleges helyzetet idézzenek elő. Tudom, hogy a hitem erősebb annál, mint, hogy ettől féljek.
Tudom, hogy alkalmas vagyok!
Tudom, hogy alkalmas a testem!
Tudom, mert számtalanszor megtapasztaltam, hogy nagyon szeret a Jóisten!
Tudom, hogy nem vagyok hibás, hogy nem vagyok selejt. Tudom, hogy pont így vagyok jó és jól, ahogy vagyok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://endometriozishittelesetellel.blog.hu/api/trackback/id/tr4016210502
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
