Első műtétem gondolatai: Célkitűzés, tervezés, előre gondolkodás. Az elmúlt héten ez is megadatott. A műtét fő célja, hogy gyermekünk legyen. Ez a cél legyőzött minden félelmet, minden nehézséget, a megpróbáltatásoknak célja volt, melyet őszintén hiszek, hogy elérünk. Büszke vagyok magamra, hogy a gyermekünkért, értünk s természetesen magamért megtettem.
A nagy, a fő cél számtalan részcéllal párosult. A műtét után hat órával fel kellett kelljek és egy percig sem kételkedtem, hogy sikerülni fog. Nem kételkedtem magamban, mert tudtam, hogy ez a gyógyuláshoz vezető fontos cél, fontos részeredmény, ilyenek voltak még többek között a katéter kihúzása, az első még csípő és a második már nem csípő vizelet, az első lépések, a találkozások szeretteimmel, a gyógyszerek bevétele, az első falat keksz, az éjszakai fél órás körök: inni, gyógyszert bevenni, enni, pisilni. Aztán az első olyan alvás, ami közben nem éreztem a fájdalmat, az első reggeli, az első ölelés, az első széklet, a varratszedés stb stb, sorolhatnám.
Minden pillanat, minden elért centiméter ünnep volt a számomra, azt hiszem, ezt jelenti a jelen megélése. A mostban lenni, ahol mindig van valami, ami örömre ad okot. Most éppen az írás, a hátamat sütő nap, a zene, a fények, a gondolataim érkezése, a biztos tudat, hogy jó helyen vagyok, a férjem, a szüleim, a nővérem, barátaim szeretete, a gyógyulás rejtett folyamatai, a gyógyulás látható jelei.
Már csak pár nap és újra...
Kép: lealkudtuk.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
