...és mi változott?
Azt hittem, hogy egy csapásra minden nehézség elhárul, minden probléma megoldódik, minden negatív dolog pozitívba megy át, minden vita elmúlik, minden idegesség megszűnik. Csak vállalnom kell másodszor is a műtétet, a nehézségeket, a kiszolgáltatottságot, a félelmeket, a fájdalmakat. Ki voltam terítve magatehetelenül feküdtem, szétett lábakkal, meztelenül, 4 helyen szúrtak belém csöveket, meg ki tudja miket, fogták, húzták, csavarták a bőrömet, hogy bele tudják szúrni az orvosi műszereket, szúrták a kezemet, csövet dugtak le a torkomon, ott azt hiszem megöltek, egy-másfél órára, hogy megjavítsák bennem, ami elromlott, hogy kiszedjék, ami rossz és aztán összevarrjanak, összeforrasszanak újra és visszaadják az életemet újra. Új test új élet.
De eltelt pár nap és rájöttem, hogy nem változott semmi sem, nem változtak meg helyeztek, érzések, nem lett vége a covidnak, nem lettem jobb ember, nem lettem nyugodtabb, bölcsebb, elnézőbb, hittel teltebb. Nem vágták ki belőlem a félelmeimet, kételyeimet, nem távolították el a rossz gondolataimat, a hibáimat. Nem lettem a műtét által tökéletes. Nincs garancia arra sem, hogy egészségileg innentől minden jó lesz, kivárjuk a fél évet, ami kell a testem regenerálódásának és aztán pikk-pakk teherbe esek és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Nincs erre biztosíték, szerződés a Jóistentől. Marad tehát a bizalom. A bizalom, amit a műtét előtt nagyon meg tudtam élni, de műtét után mikor közölték, most fél évig ne essek teherbe, az egy kicsit felkavart. Ott egy picit azt éreztem, igen? Tehát még várni kell? Nem volt elég a 1,5-2 év, a 2 műtét, a hónapról hónapra való csalódás, majd újra építkezés, a küzdelmek, az érzelmi hullámvasutak? Kicsit elárulva éreztem magamat.
Ugyanakkor nagy hála érzet is van bennem. Ugyan tolódott 2 napot a műtétem, kétszer volt a testi-lelki műtét előtti felkészítés stb stb, de legalább nem maradt el újabb fél évre, hanem megvolt. Mert most kellett meglennie.
És milyen szerencsés vagyok a családom miatt, akik támogatnak, a férjem azt mondta, csodás fél évünk lesz most, hiszen rajtunk múlik hogyan állunk hozzá. És valóban, ha kesergek, akkor biztosan elrontom a napokat, heteket, de ha lehetőségként tekintek erre a fél évre, akkor csodákat tartogathat.
Közületek vár valaki műtétre? Vagy átesett mostanában műtéten?
Kép: asztrosalata.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://endometriozishittelesetellel.blog.hu/api/trackback/id/tr1516226898
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
