Az endometriózis fizikai megjelenéséről már én is írtam, de most igyekszem összevetni a lelki vonulatokkal. A méhnyálkahártya minden hónapban a menstruációs ciklus során felépül, és vérzés formájában leválik. Az endometriózis betegségben az endometriumhoz hasonló szövet található a szervezet más területein, a méh üregén kívül. Maga a jelenség arról szól, hogy oda tapadnak szövetek, ahová tulajdonképpen nem kellene. Amiknek ki kéne jönni, azok bent marad.
Kézenfekvő a lelki magyarázata.
Nem tudunk bizonyos dolgokat elengedni. Félelmek, sérelmek, hiedelmek megtapadnak és elfedik a bizalom, a biztonságérzet, a megbocsájtás és az elengedés bennünk is meglévő rétegeit.
Nem tudjuk elengedni a konfliktusokat, kihívásokat? Milyen visszatérő nehézségekkel küzdünk? Milyen hiedelmek bénítják meg az életünket? Milyen berögzült félelmek akadályozzák meg, hogy azok legyünk, akik valójában lenni szeretnénk? Válaszoljuk meg magunknak ezeket a kérdéseket!
Mi volna a fentebb leírt nehéz helyzetekben egy normális reakció? A helyzet jön – átfut rajtunk, megemésztjük a dolgokat, levonjuk a tanulságot, elfogadjuk és kijavítjuk a hibákat, lehetőségként tekintünk rájuk majd elengedjük. Nem visszük magunkkal tovább.
De nem, mi ezzel szemben dolgozunk magunkon ezerrel, tudatosan próbáljuk a fenti folyamatot magunkra erőszakolni, adott esetben siettetjük is a természetes folyamatokat, majd frusztrációnak éljük meg a sikertelenséget. Tehát nem engedjük el, nem engedjük ki magunkból, ezek gyűlnek, egymásra rakódnak és már rég megfeledkezünk arról, hogy valójában megvan bennünk a képesség a negatív helyzetek egészséges módon való kezelésére. Tehát az el nem engedett dolgok tapadnak meg lelki szinten is az én olvasatom szerint.
Sajnos nincs a kezemben egy biztos módszer, amivel egy szempillantás alatt megoldódik minden nehézségünk, feloldódik minden berögzült hiedelmünk. De talán éppen ezért is írom ezt a blogot, hogy kiírjam magamból a félelmeimet, hogy beszéljek arról, ami nem kézzelfogható, hogy tippeket adjak sorstársaknak és a visszajelzésektől várom a megerősítést vagy akár egy új irány mutatását. Segítsünk egymásnak, mert együtt könnyebb.
A kép most saját, abból az időből, amikor jóval nehezebb lépések előtt álltam. Ebből is érzékelem a saját lelki fejlődésemet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
